Magyar Tudás

"Lenni vagy nem lenni?"

1. - ahogy az egyes ember megéli az átmenést (halált)
2. - tömegek halála = egyéni sorsok véletlenszerű összekapcsolódása?
3. - 1. rész: a Káosz és Rend
3. - 2. rész: a karma és a bolygói karma
4. - meddig dönthet a sorsáról az Ember?
5. - a Nap Kapujában

...⅏⅏⅏⅏⅏⅏⅏⅏⅏⅏⅏⅏...

1. - ahogy az egyes ember megéli az átmenést (halált)

"Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?”

A kérdés megválaszolása 1609-óta várat magára és az emberi lét olyan mélységeibe viszi el olvasóját, amibe saját maga a mindennapi életében talán ritkán kerül, hiszen az ember a mindennapjaiban előre megy, reménységgel, hittel teli. Shakespeare mint korának kiemelkedő beavatottja megtalálta az utat az emberi szívhez és elméhez, hogy abban a vallási-szellemi közegben megállásra és elgondolkozásra késztessen vallásos hívő és materialista szemlélet szerint élő embert egyaránt.

2020 Húsvétján egy járvány-szerű , földrajzilag addig nem tapasztalt kiterjedésű jelenségnek lehetünk tanúi, amelynek bár sokkal kevéssé orvosi, mint inkább gazdasági-hatalmi vonatkozásai azok, amelyek a mindennapi átlagember aggasztják, de több ember halálával jár.

Nagy kiterjedésű, sok embert érintő jelenségről van szó, és ennek kapcsán végiggondoltam, hogy spirituális megközelítésben mit jelent az, hogy egy jól körülhatárolható időben hasonló okból sok ember hal meg?!

Shakespeare színműve színházba szánt dráma, mi is maradjunk ennél a megközelítésnél. Képzeljük magunkat egy színházba, amelyben csak egy stabil és állandó hely van: a nézőtér, az a szellemi közösség, amelyben többed magunkkal szemlélni fogjuk az előttünk elhangzó monológokat, dialógusokat, időn és téren át messze lévő helyszíneket ...

De hallgassuk csak ! ...

"Adjunk oda mindent! Vegyünk elő mindent! Akkor talán megúszhatjuk … " ismételgettem, miközben sorra gyújtottam a vastag gyertyákat a házban. A fényben kezdett a szoba belseje látszani, ami egy módosabb falusi ház nagyszobája volt, de érdekes módon csak egy hosszabb tömör barna fából készült többszemélyes asztal és a masszív székek voltak feltűnőek benne. A hajópadló hosszú keskeny csíkjai még hosszabbá varázsolták a szobát. A gyertyák fényében a legszebb talán az ablakokat teljesen eltakaró összehúzott bíborszínű bársonyfüggöny volt, amely a földig ért … "Adjunk oda mindent! Vegyünk elő mindent! Akkor talán megúszhatjuk … " Izabell, a párom ott volt a közelemben, de nem láttam. Talán akart valamit mondani … „Hansi …” szólt hozzám, de én nem hallottam, csak az elkövetkező események kétségbeejtő érzése dobolt bennem … leginkább párom féltése. Nem tudtam, hogy mitől félek.

Másnap reggel a házunk kerítésénél álltam a homokos földes úton. A házunk a falun kívül, egy domboldal alján volt, párhuzamosan a kerítéssel, kissé távolabb. Hansi, vagyis én, láttam magamat: egy földműves arca nézett saját magammal szembe, akinek keskeny hosszú arca, kék szemei voltak. Hosszú egyenes szálú szőke haja lent kilógott a kupolaszerű nemezsapka alól. Nagy lófogaim voltak és csodáltam, hogy a gyönyörű párom miért tartott ki mellettem, az egyszerű, dolgos földműves mellett. Izabell fekete hajú, arányosan telt szép nő volt, hosszú fekete haját a homloka középén kettéválasztotta, a tarkóján összefogta, eltakarta a füleit. A németalföldi kötényes ruha volt rajta … és állt a tornácon, kezét lent maga előtt összefonva, engem nézett. Azért laktunk a falun kívül, mert különcnek tartották, látó volt és ismerte a gyógyfüveket, kijártak hozzá segítségért az emberek …

A domb alján, lentebb, a patak mentén lévő facsoport mellett a patakon át 8 francia katona jött a ház felé fegyverekkel. Kettesével jöttek egymás után, nem siettek felfelé. Felnéztem aggódva Izabellre és ő szomorúan, nyugodt arccal nézett rám, és semmit sem szólt …

2016 nyarán, a beregi vidékeken, az ukrán határ menti területeken kerestem Szent György energiavonalakat és más energiás helyeket és bejártuk azzal a vidéket, akivel együtt voltam, akit szerettem. Jól ismerte a vidéket, sok spirituális közös gondolatunk volt. A mezőn elmeséltem neki ezt a történetet és Ő a legnagyobb megdöbbenésemre azt mondta, hogy mindez pontosan így volt, téged a katonák azonnal lelőttek a kerítés mellett és a házban maradtak még 3 napig. Feléltek mindent és amit velem csináltak, nem is mondom el … messzire nézett és könnyezett … majd engem is megöltek.

Nagyon meglepődtem, ugyanakkor belül ujjongtam, hogy ez megtörténik velem, ezt megtapasztalhatom. 300 év után megkérdeztem, hogy hogyan tudtál olyan nyugodt maradni akkor ott? Azt mondta, hogy tudta előre, hogy azt a látogatást nem éljük túl. Az elkövetkező napokban még 5 hasonló élőképet vettünk elő az elmúlt 1800 évből. Ne tudjátok meg :) … Addig is két Oroszlán volt egymás mellett, vibrált a levegő abban a lónyai vályogházban és évszázados vádaskodások elevenedtek fel és évszázados ellenérvek. Zengett a ház, egymást világosítottuk fel, és elhatároztuk, hogy kiegyenlítjük az évszázados tartozásainkat egymás felé … de ehhez mindkettőnknek igen mélyen magunkba kellett szállni …

...

Ezen az előző életemből vett személyes példán azt igyekeztem szemléltetni, hogy milyen a háborúk, a járványok, az erőszakos halál az egyes ember megélésében „belülről” és milyen következményei lehetnek évszázadok múlva is.

Ha most végiggondolom az elmúlt bő 12 ezer év történelmét, akkor az látható, hogy vannak jól körülhatárolható időszakok, időben elkülöníthető eseménysorok, ahol rövid idő alatt nagyszámú ember ment át, halt meg Atlantisz óta. Fizikailag meg lehet magyarázni a betegséget, mint okot, a diktátort, a hatalmi politikai érdekek szolgálatában álló vezéreket ... de a kérdés akkor is marad: miért tűnik el időnként nagytömegű ember rövid idő alatt ugyanazon okból, hogyha minden egyes ember céllal születik le, a saját leszületését részletekben megtervezi, feladattal jön ...

❖ ❖ ❖ ❖ ❖

 

2. - tömegek halála = egyéni sorsok véletlenszerű összekapcsolódása?

Spirituális színházunk, melynek nincsenek falai, csak nézőtere új látnivalót tár elénk. A nézőtérről falak és színpad nélkül hatalmas panoráma terül elénk, valahogy úgy, ahogy egy hegyen ülve végeláthatatlan síkság tárul elénk, olyan, hogy szinte kitárnánk a kezünket, mint az albatroszok meglovagolva az áramlatokat repüljünk ... Ezen a síkságon időben balról jobbra tekintve jelenik meg a sok ember halálát jelentő eseménysor, a teljesség igénye nélkül.

A kaszás kép a Káoszt és Rendet szimbolizálja :)
2020 áprilisában, a vírusjárvány idején.

Ha a bal vállunk felé fordítjuk a tekintetünket, akkor

• Atlantisz megmaradt darabját látjuk, ahogy 12 ezer évvel ezelőtt a tengerbe süllyedt a sokadik özönvize után. Nem tudjuk, hogy hány ember halt meg. Azt tudom, hogy amikor az egyik körcikk negyedet bizonyos nemkívánatos történések után, a Pleiadokról benépesítették, akkor 1-2 millió közötti lélek inkarnálódott ide ...

(Később az utolsó jégkorszak következményéből következő özönvizek, az Északkelet-Kína Hamin Mangha, Miaozigou tömegsírjai, stb. most számunkra nem érdekesek, inkább a Kos, Halak, Vízöntő korszak ilyen eseményeit vesszük számba, és ott sem elsősorban a birodalmak felemelkedésével, bukásaival, hódításaival, csatáival kapcsolatos emberveszteségeket.)

• az athéni pestis (vagy tífusz), Kr. e. 431-425 - 100 ezer áldozat;


• az antoninusi járvány (himlő vagy kanyaró), Kr. u. 165-180 - 5 millió áldozat;


• A cipriáni járvány (ismeretlen betegség), 250-271 - Római Birodalomban, csak Rómában napi 5 ezer áldozat;


• Keresztényüldözések, Diocletianus (303-313), kb. 300 ezer fő;


• A I. Justinianosz, pestisjárvány 541-542 (több hullámban kb Kr.u. 800-ig), Keletrómai Birodalom, Konstantinápolyban napi 10 ezer ember, összesen több 10 millió ember;


• Seroé király, pestisjárvány 628-638, iráni Szaszanida Birodalom, 100 e ember a fővárosban, több millió a Birodalomban;


• 13. század első négy évtizede, mongol hódítás, megbecsülhetetlen áldozat;


• A Fekete Halál (bubópestis), 1347-1351, Európa fele, kb. 35 millió ember;


• Az Új Világ meghódítása, rabszolgasors, járványok 16. sz. (1520-tól néhány évtized): tainók 8 millió (3 ezer maradt), aztékok 5 millió (200 ezer maradt), inkák és maják 10 millió (kb. 2-300 ezer maradhatott);


• 1700-as, 1800-as évek Észak-Amerika indián őslakossága 95%-ának kiírtása, kb. 100 millió ember;


• Pestis járványok 17-18. század: London (1665-1666) 100 ezer fő, Marseille (1720-1723) 100 ezer fő, Oroszország (1770-1772), csak Moszkvában 100 ezer fő;


• Kolerajárvány Magyarországon 1831, 250 ezer áldozat;


• Az „orosznátha” influenza (1889-1890) 1 millió fő;


• A „spanyolnátha” influenza világjárvány (1918-1920) 500 millió fertőzött, kb. 100 millió haláleset;


• I. világháború, min. 20 milló áldozat;


• a törökök által 1 millió örmény legyilkolása a 20-as években;


• Ukrán éhínség a 30-as években 3-4 millió, de lehet, hogy több;


• II. világháború min. 50 millió áldozat;


• Katyin 20 ezer lengyel tiszt kivégzése, Sebrenica 10 ezer ember ...


• Sztálin, a tatárok és kozákok kiírtása;


• Ázsiai influenzajárvány, Kína (1957-1958) 1 millió áldozat;


• Pol pot Kambodzsa kb. 3 millió ember megölése a 70-es évek közepén;

... és eljutottunk színházunkban a panoráma jobb oldalára, mostani korunkig.
Elképesztően lehangoló a lista, olvasva a történelmi dokumentumok, utazók, szemtanúk leírásait ...

Megkérdeztem néhány ezotériával, misztikával foglalkozó beszélgetőtársamat, hogy a jelenségek mögé nézve erre a listára milyen okokat tudnának mondani? A vélemények megoszlanak: van aki valamiféle áldozatlelkeknek tekinti ezeket, van aki úgy véli, hogy a halál előtti szenvedés karmakiváltásként működik az egyén életében, van aki a csoportkarma megnyilvánulását látja ezekben a halálesetekben. Egyes vélemények negatív jelenségek ill. negatív fejlődés eredményének tartják. Érdekes volt olvasni ezeket a véleményeket, mind egy-egy külön világlátás, de az talán közös bennük, hogy a háttérben ott van a rend és az ennek ellenszegülő erők, az egyéni sors és a földi fizikai létben együttérző-gondolkodó lelkek összefonódásának gondolata.

Vizsgálódásunk továbblépésének érdekében, a következő részben körbejárjuk tehát a Káosz és a Kozmikus Rend létét a Csillagvilágoktól az emberi Lélekig, a Karma csoportokat, azok nagy tömegeket érintő vonatkozásait a Halak Világkorszakban, hogy közelebb kerüljünk alapkérdésünk megválaszolásához.

❖ ❖ ❖ ❖ ❖

 

3. - 1. rész: a Káosz és a Rend

Spirituális színházunkban most valahová a nemlétező színpad és a nézőtér közé állok, hogy a további vizsgálatainkhoz szükséges ismereteket megbeszéljük. Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy energetikus vagyok, energiákkal dolgozok, tehát valamennyi gondolatomat, amivel próbálok a miértekre valamilyen magyarázatot találni mindig elsődlegesen ez határozza meg.

A 2. fejezetben felsoroltam néhány eseményt, amelyek nagyszámú ember halálával jártak különféle okokból, de időben elég jól lehatárolható időtartamban. Akikkel beszélgettem a lehetséges okokról valamiféle sorsszerűséget, karmikus jelenséget véltek felfedezni benne, de az is megfogalmazódott, hogy nem egymással bármilyen módon is kapcsolatba hozható eseménylánccal állunk szemben.

Ennek a vizsgálatnak az is alapot ad, hogy minden ember úgy feltételezi alapvetően, hogy másokat elér a baj, engem biztosan nem. Ennek van is alapja: sok járvány leírását áttanulmányozva ritka, amikor az összes, az adott térségben jelenlévő ember meghal. Nagy átlagban azt lehet mondani, hogy ilyenkor is “csak” a népesség legfeljebb max. 50-60%-a válik a járvány áldozatává. (Ebbe persze az is beletartozik, hogy legfeljebb pár ember vagy senki sem marad adott helyen életben.) Az is megfigyelhető, hogy a legsúlyosabb betegségeket megkapva, átvészelve minden kínt, életben maradnak emberek. Igaz, hogy mondjuk egy hímlőjárvány után talán vakon vagy félig vakon, járni is alig tud, csúnya sebekkel a bőrén, de él, nem hal meg. Isteni gondviselés? a karma megpróbáltatása, hogy esetleg az addig talán kevély ember, mindenben mások segítségére szorul? (Gondoljunk az 1. fejezet bevezető gondolatára, a Hamlet monológjára ...
Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés./Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri/Balsorsa minden nyűgét s nyilait;/Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,/S fegyvert ragadva véget vet neki?)

Vagy másfajta gondolkozásmód a túlélés oka, ami nem a test (a betegség színtere), az Anyag elsődlegességét vallja?
Nehéz választ adni ezekre a kérdésekre, de együtt gondolkozásunkban figyeljünk erre is, hiszen a tömegeket mindig egyének, az egyes emberek alkotják.

Ezért kezdjünk el az egyes események mögé nézni és spirituális ismereteink segítségével próbáljuk a valószínűsíthető okokat felderíteni!

Atlantisz pusztulása

Atlantisz az emberiség fejlődésének a mostanit megelőző nagy fejlődési szakaszát jelentette, bő 1 millió évet létezett, időszámításunk előtt 10 ezer évig. Az egész akkori világot uralta, mint ahogyan az alábbi képen is látható (a satírozott részek az akkori szárazulatokat jelzik, segítségképpen ott vannak a mai kontinensek körvonalai).



A piros jelölő az Azori-szigetek helyét jelöli, mely már nem süllyedt el. Havas, 6-7000 méter magas hegycsúcsok voltak akkor.

Hatalmas tudás halmozódott fel és a mindennapi ember szintjén ma elképzelhetetlen luxus jellemezte az utolsó időket, igen közel a Természethez. Interkontinentális földi járműveik mellett űrhajóik - melyek az utasaikat az asztrális síkra alakították át és a célnál vissza, ezáltal a fény sebességénél jóval gyorsabban tudtak haladni - messze a Naprendszeren túl jártak. Ugyanakkor voltak, akik visszaéltek a tudással, nagy befolyást szerezve a birodalomban (Fekete Arc Urai): az akkori, kezdetben viszonylag képlékeny testet könnyebben befolyásolták. A fizikain akkor jóval túlnyúló éteri test által a fizikai agy felé húzódó “én”-nel visszaéltek. Visszaéltek a kristályélettel, háborúkat szítottak és amikor a Teremtői tudatban nem létező Tükröződő Világok lényeit (melyeket az emberi legsötétebb indulatok teremtettek) elkezdték a csak emberben lévő isteni tudattal (monád) felruházni és élő fegyverként használni egymás ellen, akkor a létrehozó Lény, Chakshusha Manu elpusztította a maradék földrészt (benne saját genetikai “gyermekeit”). Azonban már ezelőtt 50 ezer évvel a Világosság erői által magas szintű beavatási fokot elért kiválasztottak vezetésével népvándorlás indult Keletre, megalapozva a mai világot benépesítő civilizációt, nagy fejlődési szakaszt ... Nincs tudomásom arról, hogy mindeközben hány ember veszett oda, de egy másik szempontból, későbbi vizsgálódásainkhoz fontos lesz ennek az időnek az ismerete.

Vajon a történtek ellenére is a fejlődés elengedhetetlen eleme volt mindez (hogy átadja a helyét a mostani emberi fejlődési szintnek) tehát Sors vagy a történtek visszahatásának eredménye, a Karma megnyilvánulása?

Maják

A maják a plejádiakkal való közvetlen ismert kapcsolatuk révén igen komoly tudást és az emberiség későbbi sorsára utaló segítő információkat adtak a mostaniaknak. Mint nép már a mostani nagy fejlődési szakaszunk egyik sajátos tulajdonsággal rendelkező régebbi csoportját képviselték, lehetőséget teremtve a világban jelenleg döntő számban jelenlévő teuton alfajnak a megtapasztalásra. Amikor a maják elvégezték a feladatukat az Élethullám azon része kezdte kivonni energiáját, a faj elfáradt, kezdte erejét elveszteni és kikerülni a földi rendszerből - a spanyolok már egy néhai erős civilizáció hanyatló, leszálló ágán lévő népét találták valójában.

Miért van ennek jelentősége? Mert az inkákkal és aztékokkal együtt igen erős volt bennük az atlantiszi lelki rokonság, mind a Természettel való együttműködésben, mind a közösségi életük megszervezésében, sőt még fizikai alkatukban is hordozták ezt az örökséget: a tlavatli és tolték atlantiszi (alfaj) népcsoport és fejlődési fokozat fizikai jellegzetességeit hordozták magukban, ebből a szempontból az észak-amerikai indiánokkal együtt. A mi szempontunkból itt is fel kell tenni a kérdést, miért? Vajon elkerülhetetlen Sorsa volt ez ezeknek a népeknek? Emlékük olyan mélyen él a ma élő népekben, hogy pl. még 1933-ban, Németországban is nosztalgiával emlékeztek rájuk. :)

Láttuk, hogy az egyes jelenségek szintjén már nagyobb összefüggésbe tudjuk helyezni ezeket az eseményeket, de az eredeti kérdésünk megoldásához nem kerültünk közelebb.
A fenti két mintavételnek tekinthető vizsgálódás alapján szükséges másképpen feltenni a kérdést:

vajon a sok ember halálával járó eseményeknek okozói maguk az áldozatok, vagy elszenvedői? Tehát a Káosz által befolyásolt sorsszerű, “véletlenszerű” események összefüggéstelen láncolatát látjuk? Esetleg mindkettőről szó van egyidejűleg? Segíthet még ezzel összefüggésben annak a kérdésnek a megválaszolása is, hogy az emberi szenvedés által megtisztított, “megváltott”, a leszületéskor megkapott és fel nem használt Életenergia hova kerül?

Az első az egyéni és bolygói karma összefüggéseinek vizsgálatát igényli, a második a Káosz és a Rend jelenlétének törvényszerűségeit érinti az egyén és a bolygó életében. Mindezeket helyezzük egy nagyobb ismeretkörbe, amit a bolygó felemelkedésének mondunk. Azért szükséges ez, mert a Föld jelenleg egy hosszabb involúciós (anyagbaszállási) folyamat végén elindult az evolúció (szellemi és fizikai felemelkedés) útján, a Vízöntő világkorszak lehetőségeinek fokozatos megjelenésével támogatva. Úgy vélem, hogy ezek határozzák meg most a bolygó emberiségének és benne az egyes ember sorsát alapvetően az általunk vizsgált eseményekkel összefüggésben. Egyik sem új, ismert mindenki előtt, de mi most a fenti szempontok szerinti megvilágításban vizsgáljuk mindezeket.

A Káosz és a Rend.

Ezoterikus felfogásunk szerint a Tér Őseredeti Vizei vagy a Káosz az, amelyben benne van a rejtett Szellem és Anyag. (A kozmogóniákban a Víz az anyagi létezés alapja és az őseredeti Anyag forrása.) A Monád [a megnyilvánult Egy] minden dolog princípiuma. Belőle és a Káoszból eredtek sorrendben: a számok, a pontok, a vonalak, a felületek, a testek, a téridomok, a szilárd testek, amelyeknek négy eleme van: a tűz, a víz, a levegő és a föld. Ezek egymással kölcsönhatásban alkotják a világot. (Mivel egyikünk sem volt ott, a Fejlődés elveinek, jelenségeinek tanulmányozása adhat némi támpontot /Spencer/ ). A Káosz tudatunkban az anyag felé húzódás, a sűrűség, a megkötöttség, az ellenséges, a Sötétség jelképe, míg az “ellentéte” a Szellem, a Világosság, a Fény, a Rend, a magas vibrációjú rezgés, stb. A kettőjük viszonyát az emberi viszonyok között talán a gyertya lángja jelképezheti, amelynek Fénye nem eltünteti vagy megsemmisíti a Sötétséget, hanem elválasztja a két minőséget egymástól. (Ezt inkább dinamikus egyensúlyi állapotnak lehet tekinteni, hiszen minden hatás létrehozza a vele egyenértékű, de ellentétes irányú ellenhatást, azonnal.)

A dolog érthetőbbé tételéhez hozzájárulhat, ha azt mondjuk, hogy a Káosz női princípium, és saját rendszere van, melyre a női lélek szolgáltat példát!
Ha a Férfiember - megerősítve lelkét - végighallgat két Nőt, akik csak pár szót váltani ültek le, és az első nagyobb levegővétel szünetében - ami úgy fél óra múlva következik el -, megpróbál a zúgó fejében valamilyen konkrétumot megfogni a beszélgetésből nem tud, de azt biztosan tudja, hogy a Nők egyetlen mondatot nem pazaroltak el azzal, hogy a káosz elemeit egyeztették volna egymással, mert erre nem volt szükség! (Elnézést kedves Hölgy olvasóim ... senkit nem akartam megbántani :) ).

Mindkét oldalnak a Sötétségnek és a Világosságnak is megvannak a maga Lényei, természetükben hordozva létezésük terének minőségeit. (Ezeket értelmezzük a legtágabban, mindenfajta vallás dogmáitól mentes szemlélettel.) Akárcsak a szellemi világok, az ember maga is ennek a “csatatérnek” a helyszíne. A Káosz a Rend nagy ellenfele, és a megnyilvánulás folyamán szüntelen konfliktus van közöttük. Ők a megnyilvánulás negatív és pozitív pólusa. A megnyilvánulás a két nagy ellenfél szüntelen harca. Az erők harcában végső győzelem nincs, nem lehet, mert mindkettőnek az eredője az Egy. Először a Káosz uralkodik. Délben a konfliktus a tetőpontra ér, mert akkor a szembenálló hadak egyformán erősek. Ezt követi a Káosz fokozatos veresége, amely a szoláris alkonyatkor beteljesül. Ekkor a Rend uralkodik, és benne a Káosz — semmilyen értelemben sem megsemmisülve — feloldódik, erői egyesülnek és harmonikusan együttműködnek a Törvény erőivel. (A kelták druidái ezért azt tanították, hogy a nap nem reggel, hanem előző nap este kezdődik, megtervezve a következő napot ...)

A betegség a Káosz ideiglenes győzelme. A háború, az éhínség és a járványok a jelei a közeledő csapatainak. Bár támadásuk a forma számára pusztító, a Rend és a Káosz közötti szüntelen küzdelem fenntartja a fejlődés folyamatát, és eszköze a növekedésnek. Ebben a harcban nem képes végső győzelmet aratni egyik oldal sem, mert a szembenálló hadaknak egyenlő az erejük; mégis a konfliktus természete és színtere változik, ahogy változnak az ellenséges seregek is. Eleinte a háborút a tisztán spirituális birodalmakban vívják, amint azt több színmű, festmény mennyei háború allegória mutatja. A csatatér fokozatosan megváltozik, a természet birodalmaiban „lefelé” mozog, míg eléri a fizikai szintet és ezzel a konfliktus a tetőpontját. Ez teljesen egyezik az energetikai törvénnyel, amely kimondja, hogy a finomabb struktúrák oki módon hatnak az alatta lévő sűrűbb struktúrákra. Ne felejtkezzünk el sohasem erről, amikor egy-egy járványt, háborút, gazdasági összeomlást (éhínséget) vizsgálunk.

A folytatásban a karma, a bolygói karma bonyolult megnyilvánulásait vizsgáljuk meg, a sok ember halálát jelentő eseményekkel kapcsolatban.

❖ ❖ ❖ ❖ ❖

 

3. - 2. rész: a karma és a bolygói karma

A karma - az okság, az okok és következmények törvénye

A karma fogalma széles körben ismert fogalom, azonban tudnia a kell a Nyugaton élő embernek, hogy igen összetett rendszerről van szó, amely tiszta és emelkedett értelmében a hindu és buddhista filozófia szerves része. A megmásíthatatlan igazságosság törvényének ésszerű magyarázatát ismerhetjük meg benne, megállapítva azt, hogy a szellem világában minden ok a megfelelő következményt vonja maga után ugyanolyan szükségszerűen, ahogy a fizikai világban egy és ugyanaz a jelenség mindig ugyanolyan következményekkel jár. Kozmikus Törvényről van szó, amely élő törvény. Nincs semelyik Közlönyben rögzítve, mégis mindenkire és mindenre egyetemlegesen érvényes, függetlenül attól, hogy tud-e róla vagy sem. Azt fogalmazza meg, hogy a világmindenségben minden esemény egy megelőző ok eredménye és ugyanakkor a soron következő oka is. Így az okok és következmények folyamatos láncolatát kapjuk, amelyek megvalósulva a világmindenség életét jelentik. Az emberre alkalmazva a karma az ember cselekvéseinek összegét jelenti. Mindaz amivé az ember jelenleg vált és amivé a jövőben válni fog, a múltban véghezvitt cselekedeteinek a következménye. Így az ember aktuálisan megélt élete nem valami elszakított és befejezett, hanem a múltjának gyümölcse és egyben a jövő életek csirája a testetöltések láncolatának egymásutánjában, amelyből minden emberi lélek folyamatos létezése áll. (Ha ezt az ember nem ismeri fel, akkor valamiféle “sorsnak”, “véletlennek” látja az életét, bár ezek a szavak önmagukban semmit sem magyaráznak meg.)

Azok a tényezők, amelyek a sok ember halálával járó események vizsgálatában segítenek a karma vonatkozásában a következők:

• 1. az ember gondolata (ez az erő a jellemét építi, olyan maga az ember, amilyenek a gondolatai),
• 2. az ember vágyai és akarata (a vágy és akarat ugyanannak az erőnek két pólusa, amely összekapcsolja az embert vágyának tárgyával, abba az irányba hajtja, amelyben vágyai teljesülhetnek),
• 3. az ember tettei, mely örömet vagy szenvedést okozhatnak másoknak, ugyanolyan visszahatással.

Az ember így megteremti elméjét, jellemvonásait, viszonyát más emberekhez tehát, de személyes karmája szerint is beletartozik különféle embercsoportokba (család, nemzetség, nép) és beleszövődik mindezen csoportok gyűjtőkarmájának szövetébe, karmikus fák része lesz és része lesz a bolygói karmának. Mindezen csoportos erők más területen is hatalmas problémákat jelentenek.

A karmát csak az egyenlítheti ki, aki azt létrehozta, akár több leszületésen keresztül is. Senki sem teheti ezt meg más helyett, nem vállalhatja azt át, nem lehet sem kiengesztelni, sem megbocsátani (mely élő gyakorlat jelenleg az ember által létrehozott szervezetek hatalmi és anyagi érdekből vindikált jogai alapján), sem imádsággal elhárítani, sem mágiával közömbösíteni. Az összegyűlt, évezredek óta ki nem egyenlített, elrontott energiák megbontják a körülöttünk lévő földi, naprendszerbeli energetikai rendszerek Harmóniáját, nehezítve, lehetetlenné téve a működést, az Isteni Terv (=fejlődés, fénymás) megvalósítását az egyes ember vonatkozásában és a FöldAnya szintjén is. Az egyes ember vonatkozásában azonban a nagy emberi szenvedés és halál végső esetben segíthet a felismerésben és ezzel a bolygói negatív karma transzmutációjában az Atya kegyelmével egyezően.

Jézus Krisztus, a földi emberként köztünk élt, megtestesült Krisztus abban az időben érkezett a Földre, amikor a negatív karma tudatosan vagy tudatlanságból évtízezredek óta olyan mértékben gyűlt össze, hogy az az emberiség pusztulását idézte volna elő. Jézus személye és elképzelhetetlenül nagy tette, aki a Kozmikus Krisztus minőségét hozta a Föld energetikai rendszerébe (ami addig teljességgel elképzelhetetlen volt) nem vallási kérdés. Egyrészt az Emberiség felemelkedésének új távlatát és szintjét nyitotta meg azzal, hogy az első földi emberként beírta az Akasha Krónikába az 5. (Szellemi) Királyságba való út megtételét, másrészt áldozata révén az Atya irgalmasságát tapasztalhatta meg az emberiség: az előző kozmikus év (25.800) esztendő kiegyenlítetlen karmája nem egyszerre zúdult a Földre. Az olyan mérhetetlen szenvedést okozott volna, amit nem élt volna túl az emberiség. Ugyanis a felemelkedés krisztusi gondolatának első lépése a fékező, visszahúzó karmikus hatások eltüntetése volt párhuzamosan a torzítatlan Tanításának megélésével, melynek révén az Ember megélheti saját Lelkiségét ki- és megnyilvánítva az isteni Jelenlétet Szellemében, Krisztusi Énjét, közvetlenül a mindennapjaiban (ezáltal nem termelve újabb negatív karmát).

A bolygói negatív karma leszállása első ciklusának 1305 évre, a másodiknak 662 évre, a harmadiknak 21 évre és a negyediknek 12 évre volt szüksége Krisztus után 2. évtől számítva. Ami leszállt azt az alábbi ábrán összesítettem, mellétéve a mi szempontunkból fontos vizsgált eseményeket.

Ne felejtsük el, hogy minden karma kiváltása a fizikai síkon történik!

2020. december 31-én a különböző okból elhunytak száma így alakult, ismét a http://www.worldometers.info/hu weboldal adatai alapján:



Aktualitása miatt nézzük meg részletesebben a koronavírusként ismert világjárvány (melynek mostani aktív szakasza 2020-ra esett) kitörése óta elhunytak számát 2021. január 1-én:



A 13 millió idén fertőző betegségben elhunyt emberek számában benne van a világjárvány által elhunyt 1,8 millió ember is. (Az adatok a kormányok hivatalos jelentéseiből származnak. )

Az időtengelyt tartalmazó ábrán vessük össze az időszakokat, a leereszkedő karma fajtáját és a történéseket (a hely hiánya miatt sok eseményt nem tudtam feltenni, azok a 2. fejezetben olvashatók, pl. az 1700-as évek pestisjárványai is)! Lássuk azt is, hogy az 1990 és 2002 közötti időszakra jut a megelőző időszakok leszálló karmájának fizikai aspektusa is!

Látható, hogy a fizikai síkon teremtett ill. leszállt karma feldolgozása még most is történik, ahogy ezt pl. a 2020-as évi adatok mutatják, vagyis a december 31-i állapot statisztikái rögzítik.
Mi ennek az oka?

Az egyik, leghosszabban (immár bő 1500 éve) ható és sok embert érintő oka az, hogy a krisztusi tanítások eredeti, a teljességet megjelenítő összefüggéseiből kiragadott részletek formájában kerültek (emberi szervezet, az egyház hatalmi és anyagi érdekei miatt) a keresztyén emberiség elé, ahogy ezt a zsinatok által többször átdolgozott Biblia tartalmazza jelenleg.

A másik, hogy az emberiség nagy többsége vagy nem tudja, vagy nem akarja megnyilvánítani életében az isteni Jelenlétet, ami ez Ember legnagyobb ajándéka és lehetősége a Kozmoszban. Vagy azért mert gondosan manipulált eszmények az Anyag felé húzzák (fogyasztás, az anyagi javak mindenek felett való dicsőítése, mint az emberi lét egyetlen célja) a fizikai szinten, vagy az asztrális szinten a felsőbb Éntől ill. a Szellemtől való tudatos elválasztás - lásd előző pont is -, amely félelmet, bizonytalanságot, rettegést, az isteni Jelenlét megélésétől való eltávolodást eredményez (és a legkívánatosabb energia azok számára, amik generálják). Ez utóbbit úgy képzeljük el, hogy a keresztény dogma szerinti Sátán, és annak seregei vihogó, kispályás "cserkészcsapat" ezekhez képest. Évmilliárdok óta élnek a káosz által generált bénító félelemből, a leigázottak szenvedéséből mindenfelé.

Mindezek ellentéteként megnézhetnénk azokat a “büszke” népeket, amelynek tagjai tudták, hogy kicsodák, volt tartásuk: indiánok, kelták, magyarok a Kárpát-medencei idők előtt. Ha ez utóbbit nézzük mit látunk? A magyar ember egy istent tisztelt az Öreg Istent, tisztában volt a felső, a középső és alsó világgal, mint a világépítmény felépítésével; volt égigérő fája vagy paszulya vagy táltos létrája, amelyen közlekedhetett ezek között; ismerte mindhárom világ lényeit, akik körülötte a Természetben éltek; táltosai és sámánjai nem valamely vallás papjai voltak, hanem azok a segítők, akik a fizikai világ “mögé” is képesek voltak látni a mindennapokban és ha kellett odaát is segítették, ha elakadt; tudta, hogy tettéért az Öreg Isten előtt kell felelnie és tudta, hogy “ki mint vet, úgy arat”, kerek egész ember ...

Miért gond a fentebb említett két ok?

Sok akcióról hallunk manapság, ahol koronavírus jelenséggel ill. annak változást reménység szerint generáló hatására építve közösségi szinten szerveznek olyan alkalmakat, ahol a spirituális életben előrébb járók maguk és a bolygó felemelkedését kívánják elérni. Ebben bizonyos naptári és/vagy egyéb asztrológiai bolygói együttállás ezt elősegítő hatására hivatkoznak. A cél a Föld és a rajta élő ember felemelése a 5. dimenzióba. A cél eredeti tartalmában kétségbevonhatatlanul nemes, ugyanakkor a résztvevők közül sokan úgy gondolják, hogy ezeknek az akcióknak révén kerülnek be ama bizonyos 144 ezerbe!

Ezek a törekvések figyelmen kívül hagynak egy fontos energetikai tényt: az emberiség és benne egyetlen ember sem emelkedhet fel a bolygó felemelkedése nélkül! A két dolog kölcsönös összefüggésben van egymással. (Ennek vizsgálata bővebb elemzést igényelne de ez elvinne bennünket a vizsgálatunk tárgyától.)

Fogjuk meg máshogy a dolgot!

Az 5. dimenzióba való felemelkedés kimondva vagy kimondatlanul a plejádiak fényvárosainak szintjére vinné a bolygót és az embereket. Tételezzük fel, hogy a törekvők ott vannak az 5. dimenziós létsík “kapujában”! Amikor megérkeznek, jórészt azzal a földi létben általánosan pozitívan igazolható érzéssel mennek, hogy ők akarnak a bolygó felemelkedéséért tenni és vágynak arra, meg akarják élni azt a csodás érzést, ami annak a dimenziónak a sajátja. Na itt van a bibi! A magasabb rezgésű szféra fogadná őket (talán, miért ne?), de amikor egy 5. dimenziós közegben, ahol mindent áthat a Szellem és annak a közegnek azonnal a valóságává válik mindaz, amit gondolnak vagy éreznek (vagyis a szféra visszatükrözi, ami megjelenik benne), akkor kiderül, hogy a két rezgés frekvenciája köszönő viszonyban sincs egymással. Az akarás és a vágy rezgése olyan, mint az emberi test és a magas frekvenciájú hullámok (pl. a rádióhullámok) viszonya. A testünk nem érzékeli azt, átmegy rajtunk anélkül, hogy tudnánk róla. Ez talán csak kiüresített gondolatokkal és a vágy nélküliség állapotában tehető meg, amit mi, mindennapi emberek nem tudunk megvalósítani, mert nem úgy működünk alaphelyzetben most. Onnan jöhetnek, ha vállalják ennek a világnak a „börtönét” az ő világukhoz képest, de mi nem szabadulhatunk rá a fényvárosaikra. Nem ez a feladatunk itt, nem ezt vállaltunk, amikor leszülettünk.
Azért sem vagyunk kívánatosak, mert ad 1. ledolgozatlan karmikus terheink vannak, melynek elrontott energiái bénítják a tudatunk kiteljesedését, ad 2. a tudatalattink mélyén jelen vannak azok az erők, amelyeket talán több eonnyi időre visszavezethető galaktikus tapasztalataik alapján nem kívánnak ott látni.

Következő rész: a Föld 1 millió évvel 2020 után.

❖ ❖ ❖ ❖ ❖

 

4. - meddig dönthet a sorsáról az Ember?

Spirituális színpadunkon új időben zajló események tanúi lehetünk.

Egymillió évvel a mostani korunk után a jövőben vagyunk (földi években számolva), a Földön. Írhattam volna 2 milliót vagy 500 ezer évet, hiszen itt nem valami fejlettségre utaló tényező az idő (feltéve, ha a fejlődés, ha vargabetűkkel is, de folyamatos - hitem szerint). A nézőtéren ülők mindannyian tudják azonban, hogy az Idő nem az, amit az óra mér, az a fizikai világban nem más, mint kvázi közmegegyezés, a működés segítője. Mondhatjuk lineáris időnek is, tudunk a múltról, megéljük a jelent és biztosat nem tudunk a jövőről. Elvileg. Azonban mire a jelent tudatosítjuk magunkban, az már múlt, ugyanakkor folyamatosan megéljük a jelent, amely megnyilvánulásában nem érzékelhető a véges tudatunk számunkra, hiszen az nem időtartam, hanem egy megnyilvánult szubsztancia a szellemi és fizikai világ határán. Így az anyagi világba került ember számára végességének tudata az idővel szembesülve lesz jelenvaló. Azonban mindenki a saját idejében él és a Bolygó is a saját idejében úgy, hogy valójában az Idő lényegéről nem tudunk semmit (az a Teremtőnél van elrejtve), csak annyit, hogy létezik a Megnyilvánulás óta ... A múlt, jelen, jövő fogalmak, vagy az újabb kutatások szerint a folyamatos jelen, mint állapot, az állapotvibrációk és szinkronicitás holografikus, fraktál modell szerinti leképezése csupán újabb ismeretekkel gazdagít bennünket a Kozmosz megismerésében ...

Az Ember akkor, amikor bekapcsolódunk az eseményekbe hatalmas területeket, bolygókat gyarmatosított, kiszolgálóbolygók sokaságának népessége megtermel, bányászik, előállít, létrehoz hihetetlen értékeket, melyet elvesznek tőlük. Fizetségül csak annyit kapnak, hogy élhetnek, nem pusztították el az otthonaikat, mert szükség van az általuk létrehozott anyagi javakra.

A cirkuszi sátorra emlékeztető helyen, körül a nézőtéren egyenruhás alakok látszanak a félhomályban, a porond üres, a Tanács ülésezik. A porond bejáratánál egy gondterhelt, de láthatóan elszánt alak jelenik meg - a Tanács elnöke -, és szól az elcsendesült egybegyűltekhez:

- Támadjunk! Hagy emlékeztessem az itt jelenlévő csillagflotta parancsnokokat, hogy az I. Galaktikus Háborúban vesztettünk, mert előkerült a Kozmosz mélyéről egy fejlettebb technológiával rendelkező faj és megállásra kényszerített bennünket. Tudjátok, hogy egyik fegyverünkkel akkor, egy ellenséges haderőhöz tartozó virágzó bolygón az Élet elpusztításához, amit nanoméretű nukleáris bombák milliárdjai végeztek el pára formájában, kellett egy év is … és a bolygó légkör nélküli sima kőgolyó lett. Most már a II. Galaktikus Háborúra felkészülve olyan technológiát fejlesztettek a tudósaink - bevonva az ajánlkozó, kívülről jött segítséget -, hogy akár galaxisokat is képesek vagyunk elpusztítani az ott lévő ellenséges haderővel együtt, igen rövid idő alatt.

- Igen, igen. Itt az idő, semmi sem állíthat meg bennünket … hiszen szükségünk van még több nyersanyagot termelő bolygóra és csillagokra, amelynek energiáját a saját haderőnk és terjeszkedésünk szolgálatába tudunk állítani … - hangzott egyre több helyről a körben ülők felől.

A porond közepén ekkor három Fényalak jelent meg. Fehér ruhában voltak, arcuk egyszerre tükrözte egy APEH ellenőr mosolyát és egy jóságos angyal végtelen szeretetét. Hivatalnokok voltak, abból a fajtából, akik küldetést teljesítenek.

- Honnan jöttetek? – kérdezte a Tanács elnöke.

- A Világegyetem Középpontjából jöttünk, ahol az 'AZ', jelenléte közel van, Téren és Időn kívüli hely az, nevezzük Paradicsomnak, hiszen a legközelebb van még így közvetetten is az 'AZ'-hoz.

- Miért jöttetek ide most, amikor igen fontos dologról, a következő nagyszabású hadműveleteink megindításáról döntünk?

- Pontosan ezért vagyunk itt. Helyi Univerzumotokból vegyes érzelmi és gondolathullámok áramlanak mindenfelé. Egyfelől a mindenen átgázoló anyagi birtoklási vágy, az erőszak, a másik Lény fizikai és szellemi leigázásának ragadozó hullámai, másfelől a Teremtői Tervvel (isteni fénymás) összhangban rezgő Fény, a saját Lelkiségét megélő emberek szívének rezgése érzékelhető, akiknek tiszta törekvése alantas eszközökkel, csalárd módon a háttérbe van szorítva. Ha ez utóbbiak nem léteznének, akkor mi sem lennénk most itt.

- Miért gond ez? - kérdezte a Tanács elnöke. Miért probléma az, hogy a Földön luxus körülményeket lehetővé tevő gazdagság van, azok számára, akik ezt akarják és ki ne akarna jólétet? A kiszolgálóbolygók lakosai számára általuk soha nem látott technológiai fejlődést biztosítunk, az erdei tisztásokon lévő szegényes viskóik helyett ma már minden igényt kielégítő városaik vannak, aminek bérletét a bányákban kitermelt nyersanyagokkal és a földeken termelt terményekkel, a munkaerejükkel fizetik ki … Nem ismernek más világokat, a sajátjukat ismerhetik a lehető legjobbnak. A Földre nem jöhetnek, a bolygójukat körülvontuk védelmi rendszerekkel onnan egy gondolat sem mehet ki és be sem ... senki és semmi nem zavarja őket a termelésben, a munkában.

- Azért gond, mert annak az Isteni energiának egy részét, amely az Univerzumot is fenntartja elrontjátok, leminősítitek és ezáltal olyan gondolatformákat hoztok létre, amelyhez kapcsolódó lények negatív rezgéseket hoznak létre, feszültséget keltenek, szembe mennek a Világegyetem Evolúciójának a Harmóniájával, felborítván a Teremtés Egyensúlyát. Az anyagi világ elsődlegességének mindenek előtt való előtérbe helyezésével nem vagytok képesek felismerni valódi lehetőségeiteket, mely ezt a Harmóniát szolgálná. Akik pedig ezt tőlük elszenvedik mint agressziót, félnek, rettegnek, aggódnak és dühösek. Tartósan a reménytelenség bénító állapotában élnek, mely célja ezen lényeknek.

Másképpen fogalmazunk: ezeknek az erőknek a nyomait megtaláljuk az általatok leigázott bolygók és ennek a Földnek az energetikai rendszerében is. Megtalálható az az elrontott, rossz célokra használt Isteni Energia, amit mindenféle démoni (gonosz) ingramm, hamis involúciós program, a térbeli energetikai kristályok, minták, képek és formák, vibrációk és állapotok kidolgozására és megtestesülésére használtak.

Mi figyelmeztetni jöttünk, nem avatkozunk be a döntéseitekbe. Azt is tudjuk azonban, hogy bizonyos nemkívánatos történések miatt a teljesen szabad döntés nehézségekbe ütközik a számotokra, és a Föld köré is pszichikus energiaövet vontak még az ősi időkben, amely már akkor megakadályozta, hogy az emberi tudat az Univerzum belseje felé törekedhessen. Ezért mi, akik hatalommal bírunk az Idő felett adunk egy különleges lehetőséget, amit, ha elfogadtok - újra írhatjátok a történeteteket, de most már nem a sajátotokét, hanem a Bolygó történetét …

Mi most eltávozunk, küldetésünket bevégeztük. Emlékeztetőül hagyunk nektek itt egy rajzot. Különös rajz ez, mindenki síkban azt lát benne, ami lelki alkatának a legmegfelelőbb. Az értelmezése akkor válik számotokra világossá, hogyha olyan döntést hoztok, amiben elfogadjátok a felajánlott segítségünket. Annyit elárulunk, hogy az első rajzon a virág, a tulipán közepe a végtelen irgalmú Teremtő Atyára emlékeztet valamennyiőtöket, tetején a Hármassággal … és ezzel a Küldöttek eltűntek a porond közepéről, úgy, ahogy jöttek.

A Tanács ezután egyetlen nyüzsgő méhkassá változott, hangos kiabálások káosza töltötte be a helyiséget. A leghangosabb hangok azok voltak, amelyek egyre növekvő türelmetlenséggel követelték az együttes támadás azonnali megindítását … de a harcedzett parancsnokokból talán a legkeményebbek szótlanul nézték a rajzot, és amit láttak az természetes módon közel állt hozzájuk, valahogy megérintette őket, bár nem tudták, hogy miért … és anélkül, hogy szóltak volna egymáshoz úgy döntöttek, hogy nem indítják el a rettenetes harci szerkezeteket, nem kezdik el a pusztító tombolást, meghiúsítva ezzel az együttes támadást …

A Fénylények által átadott rajz és nézetei:

Készült Erdélyben, kalotaszegi festett minta.

Selyemre festett rajz, készült 2020. áprilisában Egerszalókon, a Kristálydombi Tündérkertben. Készítette Boruzs Julianna.

Varrógéppel szövetre készített rajz. Készült 2020. áprilisában, készítette Egerszalókon Bíróné Úri Márta.

❖ ❖ ❖ ❖ ❖

 

5. - a Nap Kapujában

Spirituális színházunk utolsó helyszínén állunk, a színpadon egy különös szellemi, nem fizikai világbeli helyszín tárul fel előttünk: a szellemi Nap kapuja, mely színházunkban a leszülető emberi Lélek utolsó beszélgetésének színhelye az Anyagba szállás előtt.

- Itt állunk Atyánk, a Krisztus-csillag, a Nap Kapujában. Egyéni felkészülésed véget ért, nagy utat jártál be. Lelked olyan hatalmasra növekedett, amilyen nagyra csak akartad, hogy tanulj. A Csillagvilág volt ebben az időben az otthonod. Törekedtél a saját jövendő fizikai tested, mint külvilág felé, minden fizikai testrészedről, szervedről mint a sajátodról tanultál a Csillagvilágokban. A trishna, az érzéki hatások utáni szomjúság, az újra leszületés utáni vágy olyan erős Benned, hogy mi, a Karma Urai lehetővé tesszük a fizikai világban való testetöltésedet. Mindenben segítettünk Neked, hogy mindazt, amit elterveztél, amit meg akarsz valósítani, az sikeres legyen: kiválasztottad a kort, a népet, a nemzetet, a családot, az anyagi és más szociális viszonyokat ott. Kimértük a karmát az előtted álló Életfolyamra igazságosan, az eddig megoldott feladatok pozitív „emlékei” az ottani személyiséged jellemében lesznek jelen, segítenek elkerülni, amit már megoldottál. Mindezek megvalósításához megtalálod a veséidben az egész út megtételéhez szükséges energiát és a fizikai tested (mely a lélek teste) megtartásához, regenerálódásához szükséges erőt, ha szükséged van rá.

Tudnod kell, hogy nagy változások vannak a Föld életében, fokozatosan megjelennek a Vízöntő Világkorszak lehetőségei, melyek a XVIII. században indultak és egyre tisztább formájukban 3-400 év múlva érezhetők majd. Ez a legáltalánosabban, az Anyag és a Szellem egyesülésének folyamata, ahol a sűrű Anyag egyre “lazább” lesz, egyre inkább szellemivé válik, benne az ember fizikai teste is az evolúció folyamatával egyezően. Az út a szenvedésen, a szellemi megvilágosodáson és az intuitív megértésen alapszik. A boldogság felé vezető út azonban nem a szenvedéstől való szabadulásban van, hanem a feloldásban, a bizalom képessége mutat rá az egyesítés, a szeretet, a megértés, és az elme szellemére, amely szabad a tekintélytől és megvilágítja a legjobbat minden emberi lényben. Ezek az eljövendő új kor alapjellemzői. Az erre való felkészülést azonban nem tehetted meg a Csillagvilágokban, ezért - mivel megszolgálta a Lelked - egy különleges élményben részesítünk: megismerheted a Földet anélkül, hogy még leszülettél volna, így ezen állapotodban, ahogy lelki testben létezel, ebben a magasabb dimenzióban.

- Látom, gyönyörű! Nem leírható az az érzés, amelyet megélek ... itt minden a saját, természetes lüktetéséből él! Hogyan lehetséges ez?

- Ez olyan hely, mely megmutatja a FöldAnya szépségét és tökéletességét … ahol mindent áthat a Teremtő Atyával való Egység! A fizikai világból ez nem látható, nem található meg, lakni itt nem lehet (ugyanakkor ez a hely örökkön-örökké létezett, mint ok). Jegyezd meg ezt az érzést, ezt az élményt és raktározd el magadban. Amikor majd átmész a felejtés fátylán, akkor már ezekre a dolgokra közvetlenül nem fogsz emlékezni, hogy a fizikai világban képes legyél létezni. Ugyanakkor amikor kinyilvánítod és az életedben megnyilvánítod azt, hogy ki is vagy valójában, Ember, aki birtokolja az Isteni Szikrát, a Teremtő egy darabját, akkor mindez eleven emlék lesz és természetes, hogy ott is meg akarod valósítani, amit most átéltél. Ehhez ekkor már fogsz találni olyan társakat, akik ugyanígy érzik, gondolják. Együttes tiszta szándékotok és cselekvésetek hatalmas erő! Az evolucionáló Föld mindezt segíti, alapot, keretet adva a magasabb rezgéseknek.

- Hogyan valósulhat ez meg az életemben odalent?

- Ott hallgass a belső szóra, a Felső Éned halk szavára, mely a döntési helyzeteidben, mint lelkiismeret vagy intuíció segít felülemelkedni az addigi viselkedésmintáidon … és a csendben, vagy a meditáció magányában hagyd, hogy szétáradjon az, ahogy láttad, érezted a FöldAnyát az előbb. Átjár a magasabb, tiszta rezgés, erőt kapsz onnan és megerősítést a legvadabb fizikai állapotok, a félelem, a kétség, betegség, nyomorúság, erőszak, megaláztatás, testi-lelki háborúság között is …

- Mi tartja fent mindezt?

- Ti, emberek. A Ti magas rezgésű, tiszta, gyarlóság mentes érzéseitek, gondolataitok, a saját Szellemeitekkel való közvetlen kapcsolat, mely ott rezeg a törekvő ember felső mentális, forma nélküli gondolatok testében, a buddhi és magasabb, finomabb testben. A hindu és buddhista emberek mantráinak milliárdjai már évszázadok óta, a sámándobok hangja és a dobosok, akik megteremtik a vibráció modelljét, mely végigfutva a Földön tisztítja azt. Fenntartja azoknak az embereknek az Életenergiája, akik hamarabb jöttek át a tervezettnél és esetleg haláluk előtt nagy szenvedésen mentek keresztül, fizikailag a betegségek, járványok, háborúk, éhezés stb. mely szenvedés mintegy „megváltás”-ként tisztította meg a maradék Életenergiájukat. Ezek igen értékes kincsek, melyeket ide hordanak az emberek és amelyhez semmilyen alacsony rezgésű gyarlóság, érzés, számító gondolat nem férhet hozzá.

- Hogyan képzeljem el, hol van ez a hely?

- A szellemi világ magasabb dimenziói és létsíkjai egyikének helyét meghatározni, hogy hol van, a földi léthez viszonyítva is, csaknem lehetetlen dolog. De próbáljuk meg!

Itt van egy pénzérme, egy 200 Ft-os. Van egy írás része, ahol a 200 felirat van, és van egy fej része, ahol az Akadémia képe látható, és van egy perem a kettő között, a pénz vastagsága.

A két "világ".

Tételezzük fel, hogy a vastagság világokat választ el, az Írás világát és a Fej világát!

Feleltessük meg az Írás világát a Földnek, a most megismert szellemi helyet pedig a Fejnek. Ha tehát az Írás világát a Földnek feleltetjük meg, akkor bárhonnan elindulva a “lapos” Földön lépdelünk a horizont vagyis a perem felé, ahogy a mindennapi tapasztalatunk szerint, a gyakorlatban is tesszük.

Elindulás a "lapos" Földön ...

Amikor odaértünk a peremhez, az előbbi horizonthoz, akkor újabb horizont tárul fel, és egy idő után észrevesszük, hogy tulajdonképpen folyamatosan a horizont vonalán vagyis a peremen lépdelünk mindig! Ezek a képzeletbeli horizontvonalak összessége egy gömbfelületet ír le, mert közben eltérhetünk az egyenestől, irányt válthatunk tetszőlegesen, de mindig a peremen haladunk. (Mint ahogy az érmét a két ujjunk közé fogva pörgetjük.)

A képzeletbeli horizontvonalak gömbfelületet írnak le.

A peremen tehát sohasem tudtunk túllépni, pedig tudjuk, hogy ott van az összetartozó pár, rész, a másik világ. Hol van a másik világ tehát?

Az attól függ, hogy mit enged meg a maja, a világkáprázat (a világ illuzórikus természete), a lényeg nélküli valóság ...

Ha megjártad a fizikai világot, a lehetőségek világát, akkor majd a fizikai világ esetlegességeitől megtisztulva ugyanitt találkozunk, az Atya irgalmassága és a krisztusi megváltó szeretet megélésének Kapujában …

Spirituális színházunk “előadása” ezzel véget ért, az egyetlen stabil pont a nézőtér is lassan szertefoszlik ...

❖ ❖ ❖ ❖ ❖

 

Valamennyi rész a félelem idején, 2020. április-május hónapjában Bükkszentkereszten készült ...